Boldog születésnapot! Hogy viseli a kerek évfordulókat?
Korda György: "Az az igazság, hogy hetvenig észre sem vettem. Addig minden olyan vicces volt. Például a hatvanadikat itt ünnepeltük a szállodában, nagy vendégsereggel, amikor egyszer csak bejött egy takarítónő, aki nem a mi alkalmazottunk volt. Egészen addig nem értettem, mit keres itt, amíg el nem kezdett vetkőzni. Kiderült, a barátaim ajándéka volt. Ők nevettek, Klári dühös lett, de meg is értem. A hetvenediken már elgondolkodtam, hogy még tíz évig hetvenkedhetek, de mi lesz utána..?"
Mit gondol most?
Korda: "Most már komolyabb dolgok is megfordultak a fejemben. Nem feltétlenül egészségi vagy az elmúlással kapcsolatos dolgok. Mert az ember gyarló, és azt hiszi, örökké él. Inkább azon gondolkodtam, mit is értem el."
Azt napestig lehetne sorolni...
Korda: "De az az ember, aki nincs eltelve önmagával, mindenképpen gondolkodik ezen. Az én slágereim soha nem világmegváltó dolgokról szóltak, hanem sablonos, egyszerű érzelmekről, szerelemről, barátságról, szeretetről. Ennek azonban nincs olyan súlya, mint azoknak a műveknek, amelyek a sorsunkról, a múltunkról, a jövőnkről tolmácsolnak mondanivalót. Azokat jobban díjazzák. Persze aztán eszembe jut, amikor egy csarnoknyi ember énekli a dalainkat és akkor megerősödöm: mégiscsak adtam az embereknek valamit. Kell ez, hogy az ember tovább tudjon lépni, mert én még szeretnék akotni saját erőből!"
Az interjú folytatásáért kattintson a következő hivatkozásra: Blikk.hu